Megérkeztünk. Mielőtt leszállt a gép már kaptam egy kis ízelítőt a sziget látványából. Bevallom, érdekes volt. Aki ismer tudja mennyire a természet bolondja vagyok, az erdők, virágok, tavak és rengeteg zöld. Nos itt az első meglepő dolog az volt, hogy nem láttam tavat, helyette az óceánra csodálkozhattam rá. Gyönyörű türkiz színben pompázott és rengeteg apró fehér foltok ami azt jelezte, hogy fúj a szél és hullámzik, persze ezt nem így értelmeztem akkor még inkább úgy tűnt mintha tele lenne szórva a víz valami fehér, nem is tudom mihez hasonlíthatnám dologgal... értelmesen fejthetem ki most ezt.. :D ..na de túl az óceánon, újabb felfedezésem, hogy minden kopár, vörös, sárga, fekete és fentről zöldet hiába kerestem...na de minden napfényben úszott így nem tűnt akkor még fel, hogy ez annyira hiánycikk lehet. Elérkeztünk a leszállás pillanatához amit leginkább onnan vettem észre, hogy bedugult a fülem és a gyomrom kezdett lassan egyre feljebb mászni. Még most sem éreztem félelmet, pedig kicsit rángatott is időnként a gép, na de minden más rémisztő volt. Úgy döntöttem a legközelebbi repülésnél a leszállást ha lehet kihagyom. :D

Végre lent. Újabb váró, bőrönd vadászat és több száz mosoly felfedezése. Üdítő látvány volt az egész. Hola! Que tal?-lal fogadtak, megfűszerezve fülig érő szájjal. Annyira remegett a lábam, bizsergett a gyomrom, hogy valószínű sosem feledem el az első repülésemet. Kijutva a váróból magyarok fogadtak, nyüzsögve, mosolyogva, egymás szavába vágva, puszik és bemutatkozások.

Az első látvány ami felfogatta velem, hol is vagyok az a pálmafa volt. Aztán még egy, még egy... rájöttem, hogy nagyjából ennyi a zöld amire várhatok....de azért ez cseppet sem keserített el!! :D

A következő fa, hasonlított szerkezetileg az akácfához de rengeteg nagy vöröses virággal díszítve.

Na jó, leginkább a levélzete emlékeztetett az akáchoz és a virágzás utáni mag, csak ez nagyobb változatban és még zölden. Kocsiba pakolás, elindulás. Végig az út mellett kopár hegyek és kaktuszok. Minden olyan furcsa érzés volt, mert látszólag elhagyatott helyek, mégis olyannyira rendezettek mintha valami város parkjában sétálna az ember. Sehol egy szemét, sehol semmi gazszerűség, és egyetlen egy kátyú sem... :D

Elkezdődve az új élet...